Az idősödő pácienseknél előforduló bokatörések egyértelmű emelkedő tendenciát mutatnak. Megfelelő terápiájuk azonban gyakran kihívást jelent, mely akár nagy komplikációs rátával társulhat. A fokozott szövődményráta fő okaként a betegpopuláció sajátosságai nevezhetők meg, úgymint a gyakran összetett alapbetegségek, a gyengült csontozat, illetve a korántsem optimális lágyrész-viszonyok. A problémák pedig gyakrabban jelentkezhetnek az amúgy is érzékeny lágy részekre kifejezett negatív hatással lévő standard, invazív operatív módszerek, mint a lemezes osteosynthesis mellett. A geriátriai páciensek többes, összetett bokatöréseinek kezelésével összefüggő komplikációk csökkentésére a lágy részeket kímélő kezelési alternatíva lehet a distalis fibula velőűrszegezése. Jelen esetbemutatásunk során egy 86 éves és egy 74 éves páciens komplex ficamos bokatörésének terápiája példáján szándékozunk bemutatni az anatómiai fibula-velőűrszegezési módszer előnyeit. A bemutatott módszer kifejezett lágyrész-kímélet mellett biztosít anatómiai rögzítést, mely a műtétet követően akár (rész)terhelhető, így elősegíti a páciensek korai mobilizációját is. Az eljárás megfelelő indikációt követően kifejezetten jó eredményekkel alkalmazható alternatíva lehet a geriátriai páciensek bokatöréseinek operatív terápiája során.  Kulcsszavak: osteoporosis, bokatörés, gerontotraumatológia, operatív ellátás