A kiégést és a vele járó erkölcsi sérülést fizikai és/vagy érzelmi kimerülés, deperszonalizáció és csökkent hatékonyság jellemzi. A kiégés túlságosan is gyakori a gyógyítók körében, a becslések szerint az orvosok legalább 50%-a érintett a karrierje során legalább egyszer. Számos rendszerszintű kockázati tényező járul hozzá ehhez az epidémiához, többek között a nagy betegforgalom, a megnövekedett adminisztratív terhek, vagy a felhasználóbarát elektronikus orvosi nyilvántartás és a szervezeti infrastruktúra hiánya. A személyes kockázati tényezők közé sorolhatók a női nem, a házastárs vagy élettárs hiánya és a fiatalabb életkor.