A kardiovaszkuláris prevenció utóbbi éveinek kiemelkedő nem anyagcsere- és nem endokrin jellegű bizonyítékai egy-egy mondatban az alábbiakban összegezhetők. A dohányzásellenes harcban a vareniklin elbukott, megjelent viszont a citizin. Az escitalopramról bebizonyosodott, hogy alkalmas a depressziósok kardiovaszkuláris prognózisának javítására akut koronáriaszindróma után. Az ajánlások vérnyomáscélértékei jelentős eltéréseket mutatnak: van, amelyik szigorúbb, van, amelyik kevésbé, van, amelyik alkalmaz alsó korlátot, van, amelyik nem, van, amelyik alkalmaz diasztolés célértéket, és van, amelyik nem. A STEP nem erősítette meg a 65 év felettiek kevéssé szigorú vérnyomáscélértékek formájában való megkülönböztetését. Az új kardiovazoaktív szerek közül talán a finerenon a legígéretesebb, amiről bebizonyosodott, hogy hatékonyan tudja csökkenteni a kardiovaszkuláris kockázatot diabéteszesekben, ráadásul kombinált RAAS-gátlás tagjaként nem fokozza, hanem szignifikánsan csökkenti a veseszövődmények arányát. Az antitrombotikumok bizonyos területeken visszaszorultak (primer prevenció, a krónikus koronáriaszindróma szívinfarktus vagy revaszkularizáció nélküli esetei, hármas kombináció a korábban elfogadott ideig), viszont a kombinált kezelés hatásosságának evidenciái szaporodtak a szekunder prevenció területén (TIA, minor iszkémiás stroke vagy fokozott kockázatú krónikus koronáriaszindróma). Az újabb vizsgálatok nem tudták bizonyítani a rutinszerű elektív koronáriarevaszkularizáció prognózist javító szerepét, és a sikeres PCI-t követő - elsősorban a mikrovaszkuláris iszkémiás szívbetegséget megcélzó - trimetazidinkezelés mellett pedig nem csökkent a kardiovaszkuláris események száma. Felkerült viszont a prevenciós térképre az antiinflammatorikus kolchicin mint a másodlagos megelőzés bizonyos eseteiben megfontolható lehetőség.  Kulcsszavak: kardiovaszkuláris prevenció, vérnyomáskontroll, lipidkontroll, glikémiás kontroll, irányelvek