A szerző néhány újabb, a neuropathia diabeticával kapcsolatos, jelentősebb vizsgálat eredményeit mutatja be. Dán szerzők 12 éves prospektív tanulmányban a mikrovaszkuláris szövődmények és a halálozás összefüggését vizsgálták 1-es típusú diabéteszesekben. A legmagasabb, 2,2-szeres halálozással a nephropathia járt, a hypaesthesiás típusú szenzoros neuropathia esetében 1,7-szeres halálozás igazolódott. E többlethalálozás nem mutatott összefüggést a neuropathia fennállásának időtartamával, hanem már a neuropathia kialakulásának kezdetétől fennállt. Lapin és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatban a neuropathia, illetve a neuropathiás fájdalom és vaszkuláris események és halálozás összefüggését vizsgálták 2-es típusú cukorbetegekben. Az összesen 43 945 bevont beteg közül neuropathia diabetica (megtartva a közleményben használt rövidítést: DPN) a betegek 31,7%-ában, 13 910 betegben volt igazolható. A neuropathiás betegek kétharmadában neuropathiás fájdalom is fennállt (DPN+P csoport), egyharmaduknak (4806 beteg, 34,6%) nem volt fájdalma (DPN-P csoport). A major vaszkuláris események a követés hét éve során a leggyakrabban a betegek 26,4%-ában a DPN+P csoportban fordultak elő, a prevalencia a DPN-P csoportban 20,9%-nak, a neuropathia mentes betegekben 15,1%-nak adódott. A tünetmentes neuropathiás betegekhez képest a vaszkuláris történések előfordulása tekintetében protektívnek bizonyult, ha nem állt fenn neuropathia. Wang és munkatársainak adatai szerint a neuropathia a szívinfarktus független rizikófaktorának tekinthető 2-es típusú diabetes mellitusban. Az ACCORD-vizsgálat egy további elemzéséből kiderült, hogy a kardiovaszkuláris autonóm neuropathia és az újonnan jelentkező szívelégtelenség között szignifikáns összefüggés igazolható.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, neuropathia diabetica, szenzoros neuropathia, kardiovaszkuláris történések, szívinfarktus