Az aktív surveillance (AS) kihasználja a prosztatarák elhúzódó természetes lefolyását. Az aktív kezeléseket halasztják, a beteg szigorú protokoll szerint ellenőrzés alatt áll. Progresszió esetén a kuratív kezelés még akkor történik meg, amikor a beteg biztonságosan meggyógyítható. A cél a kezeléssel kapcsolatos toxicitás minimalizálása a túlélés veszélyeztetése nélkül. Az AS alkalmazhatóságát és biztonságát több vizsgálat igazolta, azonban a vizsgálatok heterogenitása miatt a szakmai irányelvek részben konszenzusra támaszkodnak. Az alacsony kockázatú betegségben szenvedő és 10 év feletti várható élettartamú betegeknél az AS-t standard, elsőként választandó kezelésnek kell tekinteni. AS akkor ajánlható, ha ISUP 2 daganat mellett a prosztataspecifikus antigén (PSA) <10 ng/ml, a klinikai stádium <T2a, a daganat kis kiterjedésű, és alacsony a pozitív minták száma. A PSA értéke 20 ng/ml-ig elfogadható lehet, ha a PSA-denzitás alacsony. ISUP 3 vagy kedvezőtlen szövettani eredmény - mint pl. cribriform mintázat, ductalis karcinóma - kizáró tényezők. A követés során rektális digitális vizsgálat (legalább évente) és PSA-vizsgálat elvégzése (legalább 6 havonta), valamint a biopszia rendszeres ismétlése is javasolt. PSA-emelkedés vagy egyéb (pl. multiparametrikus MRI) gyanú esetén szövettani mintavétel szükséges. Aktív terápiára váltás indoka elsősorban a Gleason-érték emelkedése vagy a daganat területének növekedése. A beteg bármikor dönthet aktív kezelés mellett. Ha az életkilátások 10 évnél rövidebbek, "figyelmes várakozás" javasolt. Kiemelendő a felvilágosítás fontossága, a terápiás döntésbe az onkoteammel együtt a beteget is be kell vonni. Kulcsszavak: aktív követés, prosztatarák, alacsony kockázat, progresszió, várható élettartam