Bevezetés: A sürgősségi betegellátásban dolgozó szakemberek munkájuk során gyakran szembesülnek intenzív fizikai és mentális stresszel, amely jelentős hatást gyakorol egészségi állapotukra és munkájuk minőségére. Célkitűzés: A tanulmány célja, hogy felmérje a magyar sürgősségi betegellátásban dolgozó szakemberek stresszkezelési stratégiáinak hatékonyságát és a rendelkezésre álló prevenciós lehetőségeket. Módszer: A kutatás egy keresztmetszeti vizsgálat, amely 2023 januárja és 2024 márciusa között zajlott a Dél-dunántúli Régióban. A vizsgálat során 202 sürgősségi betegellátó szakember adatait elemeztük, különböző időpontokban rögzített fiziológiás paraméterek (vérnyomás, szívfrekvencia), a szubjektív feszültségérzet mértéke, továbbá nyál- és hajmintából mért kortizolértékek segítségével. Mann-Whitney-féle U-tesztet, ?2-próbát, Wilcoxon-próbát, KruskalWallis-tesztet és ismételt méréses ANOVA-vizsgálatot alkalmaztunk. Az adatfeldolgozás IBM SPSS Statistics 26.0, G*Power 3.1 és Matplotlib 3.9.1 szoftverekkel történt. Eredmények: A résztvevők többsége hosszú műszakokban, gyakran éjszaka dolgozik, másodállás mellett. A sürgősségi osztályokon ötször akkora betegforgalom volt mérhető, mint prehospitálisan, és több mentálisan megterhelő eset fordult elő. A résztvevők főként családtagjaikra, kollégáikra és barátaikra támaszkodnak, kevesen kérik ki azonban mentálhigiénés szakember segítségét (7,4%). Riasztáskor a mentődolgozóknál a vérnyomás 10,7%-kal, a szívfrekvencia 15,3%-kal nőtt, a feszültségérzet pedig 1,7-szeresére emelkedett (p<0,001). A sürgősségi osztályokon a vérnyomás 8,5%-kal, a szívfrekvencia 11,9%-kal emelkedett, a feszültségérzet pedig 2,5-szeresére nőtt (p<0,001). A munkahelyi környezet és a betegellátás folyamata mindkét helyszínen emelte a betegellátók kortizolszintjét (p<0,001). A hajmintákban mért értékek magasabbak voltak a sürgősségi osztályokon dolgozók esetében, ami a hosszú távú stressz felhalmozódását tükrözi. A mentődolgozók közül a központi állomásokon szolgálatot teljesítők esetében magasabb kortizolszint volt mérhető, mint a peremállomásokon dolgozóknál. Következtetés: A hazai sürgősségi betegellátók körében a distressz jelentős mértékben van jelen, különösen a nagy betegforgalommal és hosszú műszakokkal jellemezhető munkakörnyezetben, ami hosszú távon egészségügyi kockázatot jelent. A mentális egészségmegőrző és stresszkezelési gyakorlatokat a mindennapok részévé kell tenni, továbbá a kommunikáció hatékonyságát többcsatornás tájékoztatással és személyes konzultációkkal kell javítani. A társas támogatás és a munkahelyi mentálhigiénés szolgáltatások szisztematikus fejlesztése elengedhetetlen a krónikus stressz és a kiégés megelőzéséhez.  Kulcsszavak: munkahelyi stressz, mentális egészség, sürgősségi betegellátás