Bevezetés: Előrehaladott Parkinson-kórban az oralisan, illetve transdermalisan adagolt dopaminerg szerek már nem elég hatékonyak, és jelentős mellékhatással bírnak, ezért szükség lehet a folyamatos dopaminerg stimuláció elvén alapuló eszközös terápiák valamelyikére. Célkitűzés: Célunk volt összehasonlítani a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis géllel kezelt, előrehaladott Parkinsonkóros betegeink klinikai paramétereit a kezelés megkezdése előtt és közvetlenül a klinikáról való elbocsátáskor. Módszer: Retrospektíven elemeztük azokat az azonos szempontok alapján nyert adatokat, amelyek a kezelésben részesülő betegekre vonatkoztak, figyelembe véve a betegek általános és neurológiai állapotát és annak ingadozásait, az előzetes kezelési sémákat, a gyógyszerelés mellékhatásait és a Parkinson-kór szövődményeit. Eredmények: Két év alatt 29 betegnél vezettük be a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél kezelést, ezt megelőzően átlagosan 4,7 +- 0,8 órás off állapot mellett 20 betegnél tapasztaltunk átlagosan 2,8 +- 1,2 órás közepesen súlyos csúcsdózis-dyskinesist, illetve 6 esetben 2,1 +- 1,0 órás súlyos dyskinesist. A kezelés elindítása után az off állapot időtartama szignifikánsan csökkent. Hasonló volt a tendencia az enyhe vagy középsúlyos dyskinesisek esetében, ugyanakkor a súlyos dyskinesisek teljes mértékben megszűntek. Szintén nem tapasztaltuk hazabocsátáskor a 7 betegnél korábban jelentkező hirtelen off állapotokat. A 24 esetben jelentkező kora hajnali akineticus állapotot a végső felméréskor már csak 8 beteg jelezte. Megbeszélés: Habár a Parkinson-kóros betegek megkésve, a megengedettnél súlyosabb motoros komplikációkkal kezdték el a kezelést, a levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél bevezetése hatékonynak bizonyult. A vizsgált periódus alatt észlelt enyhe, múló mellékhatások az irodalomban jelzett szinten voltak. Egyetlen entakaponnaiv betegben sem jelentkeztek gastrointestinalis mellékhatások. Következtetés: A levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél motoros komplikációkat javító hatása a levodopa-karbidopa intestinalis gélhez hasonló mértékű, a napi kisebb levodopaadag és a kisebb méretű adagolószerkezet előnyeivel. További vizsgálatok és több klinikai tapasztalat összegzése szükséges annak eldöntésére, hogy a levodopát tartalmazó két enteralis géltípus közül melyik előnyösebb az egyénre szabott kezelési stratégia keretében. A hosszú távú biztonságos alkalmazás és a motoros komplikációk hatékony enyhítése egyaránt fontos szempont ebben a döntésben, a beteg életminőségének javítása érdekében.  Kulcsszavak: Parkinson-kór, levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gél, dyskinesisek