A nagyérocclusióval járó ischaemiás stroke endovascularis terápiája intubáció nélküli szedáció mellett vagy intubációval járó általános anesztéziában is kivitelezhető. A jelenlegi irányelvek szerint a döntést egyénileg, a klinikai kép függvényében kell meghozni. Mindkét módszer mellett és ellen is szólnak érvek, ugyanakkor az anesztézia előnyben részesített módja centrumonként változik. A pontos anesztéziai fogalmak és szedáció definíciója a stroke-ellátásban nem egységes, bár az utóbbi években világszerte terjedt a neurointervenció során a monitorozott anesztéziai felügyelet kifejezés használata, mely sürgős szituációban, potenciálisan instabil stroke-beteg szedációját jelöli. Az anesztézia módjával kapcsolatos eddigi vizsgálatok ellentmondásos eredményeket hoztak, időközben pedig az anesztéziai tevékenység jelentősége átértékelődött. A mechanikus thrombectomia 2015-ös bevezetése körüli években megfigyeléses és retrospektív vizsgálatok alapján rosszabb funkcionális stroke-kimenetellel hozták összefüggésbe az általános anesztéziát a szedációval szemben, elsősorban az általános anesztéziával együtt járó időveszteség és a gyakoribb hypotensiós időszakok miatt. Később az anesztéziai módszerek összehasonlítására tervezett randomizált, kontrollált vizsgálatok nem mutattak különbséget az általános anesztézia és a szedáció között. Sőt, több vizsgálat egybehangzó eredménye alapján, az általános anesztézia mellett végzett mechanikus thrombectomia jobb recanalisatiós eredményeket mutatott, egyes vizsgálatok szerint pedig a hosszú távú funkcionális kimenetel is kedvezőbb. Az általános anesztézia igazi előnye csak azon stroke-centrumokban valósítható meg, ahol folyamatosan elérhető neuroanesztéziai csoport, és ellátásszervezési, valamint hemodinamikai protokollok alapján minimalizálható az időveszteség és a hypotensiós időszak aránya.  Kulcsszavak: ischaemiás stroke endovascularis ellátása, általános anesztézia, monitorozott anesztéziai felügyelet, szedáció