Szinte mindenkinek van valamilyen "bolondériája", de ez addig nem kóros, amíg képesek vagyunk lemondani róla komolyabb szorongás nélkül. Egyesek indulás előtt többször ellenőrzik, bezárták-e az ajtót, mások "rend- és tisztaság-mániások". Ezzel szemben kényszer-betegségben (obsessiv-compulsiv zavar, OCD) az illető a visszatérő, tolakodó kényszer-gondolatokat (obsessio) eltúlzott vagy értelmetlen kényszer-cselekvésekkel (compulsio) próbálja semlegesíteni, különben intenzív szorongás lesz úrrá rajta. Végül az állandó késztetés és cselekvés ellehetetleníti az életét. Ezen a "kontinuumon" belül döntő jelentőségű a kezdődő, akár küszöb alatti tünetek felismerése az alapellátásban - a mielőbbi adekvát kezelés érdekében. Az OCD a 4. leggyakoribb pszichiátriai kórkép, a felnőttek 3%-ának vannak ilyen tünetei. Kialakulásában genetikai és pszichoszociális faktoroknak, stresszhatásoknak egyaránt szerepük lehet. Többnyire serdülőkor végén vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, de 20%-ban már gyermekkorban felfedezhetők kényszeres cselekedetek.