A perifériás és az autonóm neuropátia a diabetes mellitus leggyakoribb komplikációi. A prevalencia a betegség időtartamának függvénye, számos nagy tanulmány alapján a cukorbetegek hozzávetőlegesen 50%-ánál jelentkezik 25 éves betegségtartam mellett. A diabeteses neuropathia jelentős morbiditást eredményez az időskorúak körében, ideértve a visszatérő alsó végtagi fertőzéseket, fekélyeket, és az ezzel összefüggő amputációkat, melynek kockázata körülbelül 11% a cukorbetegség diagnózisa után 25 évvel. Emiatt minden cukorbeteget szűrni kell neuropátia irányában a diagnózis időpontjában, 1-es típusú diabetes esetén legalább 5 évvel azt követően, majd évente. A szövődményt a lábfejek szimmetrikus égő fájdalma és zsibbadása jellemzi. Az oki terápia (vércukorszint beállítása, illetve benfotiamin, alfa-liponsav) mellett elengedhetetlen a fájdalom direkt csillapítása, amelyre antidepresszánsok vagy antiepileptikumok használatosak (pl. gabapentin) (a nociceptív fájdalomban alkalmazott hagyományos analgetikumok, NSAID-ok nem hatékonyak). A diabeteses neuropathia különböző tünetegyüttesek formájában jelenik meg a perifériás idegrendszer érintett komponensétől függően. Jelen cikkben a leggyakoribb formáról a distalis szimmetrikus polineuropathiaról lesz részletesebben szó.