Arra a Hippokratész óta jól ismert tényre, hogy számos testi betegség kialakulásában pszichológiai tényezők játszanak fontos szerepet, illetve hogy a szomatikus tünetek gyakran pszichés (ma inkább úgy mondjuk: mentális) zavarok jelei vagy következményei, elsőként Johann Christian August Heinroth használta a "pszichoszomatikus" jelzőt 1818-ban. Ez a fogalom hamar népszerűvé vált és széles körben elterjedt de talán pont ezért egyre tágabban kezdték értelmezni, ami a gyakorlatban máig sok félreértést okoz. Egyesek minden tünetet, amelyek mögött pszichés/környezeti hatások is feltételezhetők (vagyis gyakorlatilag minden betegséget!) ide sorolnak és a pszichoszomatikus orvoslás - egyfajta alternatív medicina - hatáskörébe utalnak. Mások olyan testi betegségeket értenek alatta, amelyek legalábbis kezdetben, azaz első megjelenésükkor pszichikai ártalmakra (traumákra, mentális vagy emocionális problémákra) vezethetők vissza; ezek listája változik, de hagyományosan ide szokás sorolni például a bronchiális asthmát, az irritabilis bélszindrómái a migrént, vagy több bőrbetegséget. Megint mások csakis a kimutatható organikus eltérés nélküli szomatikus tüneteket nevezik pszichoszomatikusnak, ami lényegében közel áll a régi "neurózis" fogalmához,