A hipochondria, mely a DSM-5 (American Psychiatric Association, 2013) klasszifikációs rendszer alapján már a szomatikus tünet- és kapcsolódó zavarok között betegségszorongás néven szerepel, a szomatikus orvoslásban, így az alapellátásban gyakran megjelenő szorongásos zavar, mely feltételezhetően erőteljesen alul-diagnosztizált és sok esetben fel nem ismert, így az ezzel küzdő betegeknek nagy szenvedésnyomást jelentő állapot. Ráadásul a betegségszorongás következtében a páciensek nagy számban vesznek igénybe felesleges és jelentős anyagi terhet jelentő orvosi konzultációt és diagnosztikus vizsgálatokat, ami az egészségügy indokolatlan és felesleges leterhelése mellett nem egyszer a beteg számára is kockázatos. E vizsgálatok azonban, a valós testi betegség kizárásának ellenére is csak átmenetileg vagy egyáltalán nem csökkentik a beteg szorongását és szenvedését, sőt, sok tekintetben kifejezetten kontraproduktívak ebből a szempontból, emellett egy friss vizsgálat szerint a hipochondriában szenvedő betegek átlagosan 5 évvel rövidebb ideig élnek. Így több tekintetben is elengedhetetlen a betegségszorongás felismerése és célzott kezelése. Számos tényező járul hozzá a zavar gyakoriságához és gyakoriságának növekedéséhez. A mai egészségügyi rendszer működése egyre inkább arra ösztönzi az embereket, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak saját állapotukért, több helyen hangsúlyozzák a prevenciót, az interneten, média felületeken keresztül egyre több betegséggel, egészségügyi problémával kapcsolatos hír jut el a hétköznapi emberekhez, emellett lehetőséget kínálva saját vélt vagy valós állapotukkal kapcsolatban a korlátlan információkeresésre.