Az akut iszkémiás stroke hatékony kezelése az érintett agyszövet mielőbbi reperfúzióján alapul, akár szisztémás thrombolysis, akár endovaszkuláris thrombectomia, vagy ezek együttese révén. Az NINDS Stroke vizsgálat a thrombolysist a kor realitásának megfelelően natív koponya-CT-re definiálta, azonban a non-contrast koponya-CT lényegében csak differenciáldiagnosztikai, illetve indirekt információkkal segíti a döntéshozatalt. A folyamat biztosan iszkémiás természete, az annak kitett agyterület mérete és lokalizációja, az érstátusz a stroke döntő első néhány órájában nagy szenzitivitással és specificitással csak multimodális MR- és CT-eljárásokkal közelíthető meg. Elérhetősége, gyorsasága révén kiemelt fontosságú a perfúziós CT-vizsgálat (natív és angiográfiás felvételekkel kiegészítve). A perfúziós vizsgálatok során a CBV-n alapuló képek az MR DWI-hez hasonló pontossággal jelzik az irreverzibilisen károsodott "core"-t, míg az MTT-képek a perfúziós deficit nagyságát, a kettő különbsége a penumbra kiterjedését az adott időpillanatban - ezáltal individuálisan tervezhetővé teszik a revaszkularizációt ismeretlen kezdetű, pl. ébredési stroke esetén. A gyorsan javuló, vagy minimális tünetek mellett, epilepsziás rohamot követő Todd-parézis esetén észlelhető nagy kiterjedésű deficit egyértelművé teszi a lysis indokoltságát. Segítséget nyújt nem elokvens areában kialakult, nem szokványos tünetekkel járó, akut érelzáródás, demens vagy zavart, nehezen vizsgálható beteg nehezen detektálható tünetei kapcsán. Végül, az esetek kis részében, "tisztán hemodinamikai" etiológiájú stroke-kal találkozunk, amelyben azonnali érsebészeti vagy invazív neuroradiológiai rekonstrukció jelenti a tünetek megszűnéséhez vezethető megoldást.