A hipertenzió és a vesebetegségek kapcsolatát a klinikumban sajátos kölcsönösség jellemzi, azaz a magas vérnyomás okozója vagy súlyosbítója a krónikus vesekárosodásnak, progresszió esetén végstádiumú veseelégtelenségig is ronthatja a vesék állapotát. Ez a folyamat a hipertenzív nefropátia. Ugyanakkor az idült vesebetegség többszörös patomechanizmusokkal okozója és fokozója is a hipertenziónak. Kialakulásában valamennyi olyan tényezőnek szerepe van, amelyeket általában szív-és érrendszeri kockázati tényezőként tartunk számon, hiszen a vese vaszkulatúrájának komplex károsodása áll a háttérben. A US Renal Data System 2016-2018 (USRDS) adatai szerint 10 000 eset/1 millió lakos a gyakoriság, de afroamerikaiakban a prevalencia 3,4-szer nagyobb, mint a kaukázusiakban. Az ERA-EDTA adatai szerint 12%-ban oka a vesepótló kezelésnek, míg Franciaországban ez 25%, Olaszországban 17%, Nagy-Britanniában 6,1%, Japánban 6%, Kínában 7%. Magyarországon a hipertóniás lakosság körében a nefropátia gyakorisága kb. 26%-ra tehető. A terápiában a nem gyógyszeres módszerek komplex alkalmazása mellett a célvérnyomás elérésének van kulcsszerepe, amelynek bázisát a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer túlműködését gátló szerek képezik.