Az alapellátás folyamatban lévő fejlesztése során előtérbe került a prevenció, amely a mozgásszervi betegségek vonatkozásában is nagyon fontos. A háziorvosi rendelések betegforgalmának, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK-) adatok alapján kb. 20%-ot valamilyen mozgásszervi eredetű fájdalommal, ízületi gyulladással jelentkező páciens képezi. Alapvetően a háziorvos az első ellátó, akinek a megítélésén múlik a beteg további sorsa. A háziorvos feladata a differenciáldiagnózis felállítása, miszerint a panasz valóban mozgásszervi eredetű. A nem komplikált esetek elsődleges ellátása, mint degeneratív ízületi panaszok, nem specifikus derékfájás, regionális lágyrészbetegségek, hyperurikaemia és kezdődő csontritkulás, háziorvosi feladat. A komplikált eseteket, mint előrehaladott arthrosis, specifikus derékfájás, terápiarezisztens köszvény, súlyos osteoporosis, immunmediált és autoimmun gyulladásos kórképek, a háziorvosnak kell felismerni és megfelelő szakorvosok bevonásával a pontos diagnózist felállítani, a kórképet kezelni és közösen gondozni. Nélkülözhetetlen a háziorvosok mozgásszervi kórképekre vonatkozó ismereteinek folyamatos bővítése annak ellenére, hogy a reumatológiai betegségek általában nem életet közvetlenül veszélyeztető kórképek, de késői felismerésük és nem megfelelő kezelésük súlyos egészségkárosodással jár.