A krónikus székrekedés az egyik leggyakoribb indikációt jelenti, amellyel a beteget a családorvosukhoz vagy a gasztroenterológushoz fordulnak. A populáció akár 10-15%-át is érintheti, miközben jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét. Róma IV. kritériumok alapján 4 alcsoportot különböztetünk meg: funkcionális székrekedés (functional constipation, FC), irritábilis bél szindróma székrekedéssel (irritable bowel syndrome, IBS-C), opioid indukálta székrekedés (Opioid-Induced Constipation, OIC) és funkcionális székürítéses zavarok (inadekvát székelési inger vagy disszinergiás székelés). A székrekedés kezelése az első vonalban mindegyik csoportban megegyezik: kiemelve a diéta, az életmód és a székletlazítók használatát. Az elsővonalbeli terápia hatástalansága esetén, alcsoporttól függően, célzottan zajlik a kezelés. Ebben az összefoglalóban a Róma IV. krónikus székrekedéssel járó kórképeket szeretném bemutatni a definíciótól az epidemiológián és patofiziológián keresztül, a diagnosztikán át a terápiáig.