A hiperglikémia a cukorbetegség szövődményeihez vezet. A UKPDS hosszú távú adatai látványosan igazolták valamennyi vizsgált makro- és mikrovaszkuláris végpont csökkenését. Részben az elmúlt évek gyógyszerfejlesztési eredményeinek köszönhetően a vércukorszint kontrollja mellett a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésében a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére helyeződött a hangsúly. Ugyanakkor az ún. kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálatok tervezése során az volt a célkitűzés, hogy az antidiabetikus hatás a vizsgálatok két ágán közel azonos mértékű legyen. A glikémiás kontroll javítása valamennyi forgalomban lévő antidiabetikus szer, így a régóta piacon lévő dipeptidil-peptidáz-4-inhibitorok esetében érvényesül, tehát a vércukorcsökkentő hatás arányában ezek is mérséklik a kardiovaszkuláris kockázatot. A DPP-4-gátlók biztonságossági profillal rendelkeznek, nem okoznak hipoglikémiát, testtömegsemlegesek, ugyanakkor biztonságosan alkalmazhatóak idős, veseelégtelen betegekben. A posztprandiális vércukor hipoglikémiamentes csökkentése révén mérséklik a vércukor-variabilitást, ami ugyancsak kedvező prognosztikus tényező. Továbbá, figyelembe véve a hipoglikémia és az autonóm neuropathia összefüggéseit, kiválóan alkalmasak autonóm neuropathiában szenvedő cukorbetegek kezelésére.  Kulcsszavak: autonóm neuropathia, DPP-4-gátlók, hipoglikémia, kardiovaszkuláris kockázat, vércukor-variabilitás