A szorongásos állapotok és a hipertónia kialakulásában közös patogenetikai tényező a szimpatikoadrenális aktiváció, amelynek hátterében a pszichoszociális stressz a legfőbb etiológiai faktor. Meghatározó jelentősége nem a stresszor típusa, hanem az egyén stresszválasz-intenzitásának van. Az egyének válaszreakciója ugyanolyan stresszhelyzetben nagyon eltérő lehet, ennek hátterében a stressztengely fehérjéinek genetikai variánsai, a generációkon átívelő epigenetikai módosulások, a tanult viselkedésminták, valamint az átélt negatív életesemények összjátéka áll. A hatékony terápiás stratégia kialakítását nehezíti, hogy ezek a betegek az állapotuk súlyosságát rendszerint túlbecsülik, a saját és a kezelő személyzet kompetenciáját jellemzően alulértékelik, rendkívül bizalmatlanok minden új gyógyszerrel szemben - a figyelmi fókuszban a vélt és a valós mellékhatások vannak. Az optimális gyógyszeres terápia mellett a nem gyógyszeres kezelés lehetőségeinek kiaknázása: a stresszcsökkentési technikák elsajátítása, az edukáció, a kezelők részéről az empátia, a türelem, a megfelelő orvosi kommunikáció elengedhetetlen a terápiás sikerhez.