A 2-es típusú diabétesz kezelésében 2008-ban jelentős változást hozott, hogy a glükocentrikus terápiás szemlélet kiegészült további olyan, a diabetológiában mérföldkőnek tekinthető megállapítással, ami azonos fontosságra emelte a vér-cukorcsökkentéssel a beteg globális állapotát figyelembe vevő, azt akár befolyásolni képes antidiabetikus kezelés fontosságát. Ha nem történik meg időben a megfelelő terápia bevezetése vagy annak intenzifikálása, akkor az érintett betegek életkilátása romolhat. Felmértük tehát, hogy a terápiát érintő elvek hogyan épülnek be a szakmai köztudatba, lehetőséget adva arra, hogy megtaláljuk az esz-közöket a naprakész adatokkal alátámasztott terápiaindítás eléréséhez. A Delphimódszert alkalmaztuk, melynek lényege a diabetológiában jártas szakemberek több fordulóban történő megkérdezése, majd a válaszok több iteráción keresztüli begyűjtése. A résztvevők értékelték a feltett állításokat egy 1-5-ig terjedő Likert-skálán. A hazai diabéteszellátásban dolgozó és licencvizsgával rendelkező szakorvosokat kértünk fel, és összesen két iterációban értékeltük a konszenzus meglétét, mértékét és egységességét. Az első iterációban 47 szakorvos vett részt, mindkét kérdőívet 39 fő töltötte ki. Az eredmények szerint a diabetológusok egységesek a holisztikus megközelítést illetően, a betegséget befolyásoló kezelés fontosságáról, illetve a korai kardio-renális metabolikus kezelés megvalósításáról. Ismerik a legújabb nemzetközi és hazai irányelveket, de azok átültetése  Kulcsszavak: klinikai inercia, Delphi-konszenzus, betegségmódosító terápia, 2-es típusú diabétesz, ajánlás