A dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) az inkretinrendszer szabályozásának kulcsszereplője, mivel képes katalitikusan inaktiválni a glükagonszerű peptid-l-et (GLP-1) és a glükózdependens inzulinotróp peptidet. A DPP-4-gátlókat széles körben alkalmazzák 2-es típusú diabétesz (T2DM) kezelésére a mellékhatások, köztük a hipoglikémia kialakulásának alacsony kockázata miatt. A DPP-4-gátlók közül öt (szitagliptin, vildagliptin, alogliptin, szaxagliptin és linagliptin) alkalmazását hagyták jóvá a hatóságok, melyek hazánkban is elérhetőek. Bár a preklinikai vizsgálatok a DPP-4-gátlók kifejezett terápiás potenciálját igazolták kardiovaszkuláris megbetegedésekben, minden, a DPP-4-gátlókkal elvégzett hosszú távú kardiovaszkuláris biztonságossági tanulmány non-inferioritást támasztott alá a major kardiovaszkuláris végpontok tekintetében. Ezzel szemben a legújabb gyógyszercsoportok, köztük a nátrium-glükóz transzporter-2 (SGLT-2)-gátlók és a GLP-1-receptoragonisták, csökkentették a major kardiovaszkuláris események kialakulásának kockázatát. Ezért az utóbbi években a DPP-4-gátlók szerepe módosult; ezeket a szereket második vonalbeli szerként ajánlják alkalmazni metforminnal, illetve SGLT-2-gátlóval kombinálva a glikémiás kontroll hatékonyságának növelése céljából, különösen krónikus vesebetegségben szenvedő és idős T2DM-es betegek esetén. Összességé-ben a DPP-4-gátlók biztonságos, költséghatékony orális vércukorcsökkentő szerek, melyeknek továbbra is helye van a T2DM-es betegek kezelésében, és alkalmazásukkal széles körű tapasztalattal rendelkezünk.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes mellitus, dipeptidil-peptidáz-4-gátlók, kardiovaszkuláris prevenció