Az oxidatív stresszt okozó betegségekben idült multihormonális rezisztencia mutatható ki. Ezek közül a rezisztenciák közül a legismertebb az inzulinrezisztencia, de leptin-, eritropoetin-, acetilkolin-, trijódtironin- és glükagonszerű peptid-1 rezisztencia is előfordul. Másrészt, az oxidatív stressz hatására kóros tirozinok, pl. meta- és orto-tirozin képződik, amelyek beépülhetnek a fehérjékbe a transzláció során. Amennyiben ezek a fehérjék a sejten belüli jelátviteli folyamatok részei, akkor hormonális rezisztencia alakulhat ki. Az említett hormonok azonos sejten belüli jelátvitellel rendelkeznek az inzulin-receptor-szubsztrát tirozinfoszforilációjának szintjén és így alakul ki közös, idült multihormonális rezisztenciájuk. Néhány hetes oxidatív stressztől mentes állapot vagy az antioxidáns kezelés szükséges ahhoz, hogy a rezisztencia visszafordítható legyen, amit tovább támogathat a fiziológiás para-tirozin pótlása és a glükagonszerű peptid-1 receptoragonistával, farmakológiai dózisban történő kezelés, amely képes a kritikus inzulin-receptorszubsztrát jelátvitel megkerülésével hatni.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, glükagonszerű peptid-1 receptoragonista, idült hormonális rezisztencia, inzulinreceptorszubsztrát, meta-tirozin, orto-tirozin, oxidatív stressz, tirozin-foszforiláció