Bevezetés: Daganatos betegek sugárterápiás kezelésének első lépése a besugárzástervezés, melynek során CT-képsorozatokon kell a céltérfogatot (daganatot) és a védendő szerveket körberajzolni. Ezt a folyamatot kontúrozásnak vagy szegmentálásnak hívjuk. A rajzolás jellemzően két dimenzióban, axiális CT-szeleteken történik, de a tervezés során a dóziseloszlás számolása és a terv kiértékelése már háromdimenziós. Hagyományos módon manuálisan végezték a szeletenkénti kontúrozást, de az utóbbi időben már automatikus szervkontúrozó szoftverek is elérhetővé váltak, melyek gyorsabbá és megbízhatóbbá teszik ezt a folyamatot. Célkitűzés: Mesterséges intelligencián alapuló algoritmust használó szervkontúrozó szoftverek minőségének összehasonlítása és azoknak a szerveknek a meghatározása, amelyeket a jelenlegi algoritmusok a legjobb egyezőséggel tudnak körberajzolni, illetve azoknak a szerveknek az azonosítása, amelyeknél a szegmentálásban nagy eltérések vannak a különböző szoftverek között. Módszer: Négy anatómiai régióban, 93 beteg CT-sorozatán három kontúrozószoftverrel (MVision, ART-Plan, Limbus) berajzolt védendő szerveket hasonlítottunk össze. Az MVision-kontúrokat választottuk referenciának, és a térfogatok nagysága, a tömegközéppontok helyzete, valamint a térbeli egyezést jellemző hasonlósági és konformalitási indexek használatával végeztük el az összehasonlítást az MVision-hez képest. A térbeli egyezőség szempontjából sorrendet állítottunk össze, meghatározva a legkisebb és a legnagyobb eltéréseket mutató szerveket. Eredmények: A legjobb egyezőséget mutató szervek sorrendje: tüdő, agy, máj, lép, gyomor, szív, szemek, állkapocscsont, vesék, gerinccsatorna, emlők és húgyhólyag. A legnagyobb eltéréseket a kis térfogatú szerveknél kaptuk: pajzsmirigy, látóideg-kereszteződés, bal elülső leszálló koszorúér és agyalapi mirigy. Jelentős különbségeket találtunk a prosztatánál, a légcsőre vonatkozó nagy eltérések pedig az anatómiai határok eltérő értelmezéséből adódtak. Megbeszélés: Olyan szerveknél, melyeknél a szövetsűrűség jelentősen eltér a környezetükhöz képest (levegő-lágy szövet, csont-lágy szövet) a szoftverek megfelelő minőségben tudják meghatározni az adott szervet. A nagyobb térfogatú szerveknél kisebb, míg a kisebb térfogatúaknál relatíve nagy különbségeket találtunk a szoftverek által rajzolt kontúrok között. Következtetések: A védendő szervek nagy részénél a jelenlegi szoftverek jó egyezőséggel határozták meg a kontúrokat. Nagy különbségek, melyek számottevő manuális korrigálást igényelnek, csak a kis térfogatú szerveknél jelentkeztek.  Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, kontúrozás, védendő szervek, térbeli hasonlósági együttható, sugárterápia