Bevezetés: A radiológiai vizsgálatok száma és a vizsgálati komplexitás (képszám és adatmennyiség) az elmúlt évtizedekben a nemzetközi tapasztalatok szerint jelentős mértékben nőtt. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak meghatározása volt, hogy hogyan változott centrumunkban a különböző képalkotó vizsgálatok száma és komplexitása, valamint az orvos dolgozók létszáma. Módszer: A képi diagnosztikai rendszerben 2012 és 2023 között archivált vizsgálatok számát és azok jellemzőit éves bontásban elemeztük összességében és modalitásonként, valamint jellemző vizsgálati típusonként is. Mindezt összevetettük a klinika humán erőforrására vonatkozó adatokkal. Eredmények: A bázisévhez képest a teljes éves képi adatmennyiség (200,7%), képszám (506,3%) és vizsgálati szám (69,4%) 2023-ra egyaránt jelentősen nőtt. A képszám a legnagyobb mértékben (3161%) az angiográfiás vizsgálatoknál, a legkevésbé a hagyományos röntgenvizsgálatoknál (34,4%) emelkedett. Az archivált éves vizsgálati szám az ultrahang esetében (447,9%) mutatta a legnagyobb, a röntgenvizsgálatok esetében pedig a legkisebb (9,2%) emelkedést. Az egyes típusos, gyakori vizsgálatokat nézve a CT-vizsgálatok képszáma mutatta a legkifejezettebb (50-140%) emelkedést. Az egy szakorvosra jutó éves vizsgálati (66,6%) és képszám (496,3%) jelentősen emelkedett. Az emelkedő vizsgálati számokban a COVID-19-pandémia átmeneti visszaesést okozott. Megbeszélés: A vizsgált időszakban a keresztmetszeti képalkotók, ultrahangvizsgálatok, valamint intervenciós angiográfiás vizsgálatok számában is jelentős növekedés volt megfigyelhető. A hagyományos röntgenvizsgálatok száma ugyanakkor csak kismértékben nőtt. Az emelkedő képszám és vizsgálati komplexitás részben a technológiai fejlődés és a megváltozott archiválási szokások következménye. Ugyanakkor a vizsgálati számokban is jelentős növekedés következett be, mellyel a rendelkezésre álló humán erőforrás nem tartott lépést. A COVID-19-járvány idején a vizsgálati számok visszaesése jól mutatja az elektív és szűrő diagnosztikához való csökkenő hozzáférést a pandémia alatt. Következtetés: A nemzetközi tapasztalatokkal összhangban a képalkotó vizsgálatok komplexitását és számát tekintve is jelentős emelkedés, így pedig növekvő munkaterhelés jellemezte a vizsgált időszakot. Átfogó, rendszerszintű megoldások szükségesek ahhoz, hogy mindez ne a betegbiztonság romlását idézze elő.  Kulcsszavak: terhelés, radiológia, radiológusok, munkaerő