A személyiségzavarok klasszifikációjának kérdése az új diagnosztikus rendszerek (DSM-5; BNO-11) kialakítása során ismét komoly vitát generált. A tanulmányban a történelmi hagyományokat áttekintve a DSM-5-ben és a BNO-11-ben megjelenő új diagnosztikus javaslatokat vizsgáljuk meg és hasonlítjuk össze. Célunk, hogy segítsük megérteni az új dimenzionális rendszereket, és tisztázzuk azokat a kérdéseket, amelyek a megalkotások során felmerültek. Bár a DSM-5 még megtartja a klasszikus kategoriális rendszert, egy hibrid dimenzionális-kategoriális diagnosztikus alternatívát is felvet, amelyben a szelf és az interperszonális funkciók károsodásának detektálása után a nagy-5 (Big-Five) vonások, dimenziók mentén van mód a kategóriák kialakítására, a felsorolt dimenziókban lévő érintettségek együtt állása alapján. A BNO-11 szakított a kategoriális szemlélettel, és a DSM-5 hibrid javaslátán indult tovább. Ebben első lépés a személyiségzavar súlyosságának a meghatározása. Ezt követően egy új kóddal lehet a személyiségzavart specifikálni. A rendszer nem az ép személyiségvonások dimenzióit (Big-Five), hanem a személyiségzavarok faktorvizsgálataiból kirajzolódott dimenziókat használja. Mivel a BNO-11-ben a dimenziók mellett megjelenik a borderline diagnosztikus lehetőség is, így a tanulmány utolsó fejezetében ennek a területnek a kritikai és tudományos adatait tekintjük át, illetve a terápiákra is kitérünk. Kulcsszavak: DSM-5, BNO-11, személyiségzavarok diagnosztikája, Borderline személyiségzavar