Az idővonalon (timeline) végzett munka a neurolingvisztikus programozásból (NLP) származó és a coachingban elterjedten használt munkamódszer: egy olyan integratív eszköz, mely tág lehetőséget biztosít a hagyományos tanácsadási folyamatok élményalapú technikával való kiegészítésére. Alapgondolata Fritz Perlstől származik, lényege a mentális tér fizikai térbe történő projekciója és az ezen a projektív felületen történő, az érzékelés szubjektív összjellegét felhasználó érzelmi feldolgozás. A timeline munka ennek a felületnek az időbeli kiterjedését használja fel mint az életút különböző léptékű megjelenítését. Munkaeszközként ez jól beilleszthető a kognitív pszichoterápiás folyamatokba és kollaboratív módon használva hasznos kiegészítő eleme lehet mind a diagnosztikus, mind a terápiás szakasznak. A műveletek során a pácienst - a terapeuta technikai segítségével - az önmaga által kijelölt idővonal meghatározott időpontjaira, hétköznapi transz létrehozásával beléptetve, nemcsak a patobiogram egyes elemei azonosíthatók, hanem korrektív emocionális élmény létrehozása is lehetséges. Az eszköz ezen túlmenően az idővonal jövőbe mutató szakaszán jövőkép-alternatívák kialakításában is segítséget nyújthat, illetve segíthet új megküzdési módokról való élményszerzésben, a terápia védett keretei közt. Használatának irányelve az, hogy a kollaboratív folyamatot a terapeuta szakmai ismeretei beillesztésével, kérdéseivel, technikai útmutatásával a terápiás cél szerint irányítja és lehetőségeket vet fel, de az énazonos megélés érdekében a konkrétumok a pácienstől származnak. Enélkül a terápiás hatás kognitív marad, vagy ki sem alakul. Az eszköz alkalmazásához bizalmi terápiás kapcsolat szükséges. Indikációs területe az érzelmi terhelhetőség figyelembevételével igen széles lehet, azonban biztosan kontraindikált deluzív tünettan és értelemszerűen orientációs zavar gyanúja esetén.  Kulcsszavak: idővonal, hétköznapi transz, gestalt, érzelmi belátás, élményalapú eszköz