A súlyos asztma kezelésében a biológiai kezelések áttörést jelentettek. A T2-gyulladásos, magas eozinofil sejtszámmal, valamint az atópiás, magas immunglobulin E szinttel járó fenotípusokban a betegek állapotának jelentős javulását és a szisztémás kortikoszteroid igény csökkenését eredményező gyógyszerek állnak rendelkezésre. Az allergiás súlyos asztma IgE-mediált folyamatait gátló anti-IgE, az omalizumab és a súlyos eozinofil asztma kezelésére alkalmas gyógyszerek (mepolizumab, benralizumab, reslizumab) egyaránt elérhetőek. Ezek a biológiai készítmények a 2-es típusú gyulladásban résztvevő citokineket vagy azok receptorait gátolva csökkentik a légúti gyulladásos folyamatokat. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Debreceni Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikájának beteganyagán áttekintsük ezen gyógyszerek (omalizumab, mepolizumab, és benralizumab) alkalmazásának tapasztalatait, a kezelések hatékonyságát. Retrospektív elemzést végeztünk annak a 23 beteg adatait elemezve, akik 2021-22-ben valamilyen biológiai kezelés-ben részesültek súlyos asztmájuk miatt. Eredményeink szerint mindhárom biológiai szerrel kezelt beteg esetében javult a légzésfunkció, csökkent az exacerbációk száma és a szisztémás szteroid igény. A vér eozinofil sejtszáma omalizumab kezelés mellett nem változott, mepolizumab és benralizumab kezelés mellett jelentősen csökkent. Összefoglalva, jól választott betegcsoport számára a rendelkezésre álló biológiai kezelések hatékony, a beteg állapotának jelentős javulásával és az exacerbációk számának jelentős csökkenésével járó eredményt nyújtanak és biztonságosan alkalmazhatók. További gyógyszerek szükségesek azonban azon súlyos asztmás betegek számára, akiknél nem 2-es típusú gyulladásos fenotípus fordul elő.  Kulcsszavak: súlyos asztma, omalizumab, mepolizumab, benralizumab, dupilumab