Bevezetés: Munkánk az osztályunkon 2015-ben végzett tanulmány folytatása, az azóta megváltozott antibiotikumprofilaxis hatékonyságának értékelése. Betegek és módszer: Vizsgáltuk a prosztatabiopszia előtti klinikai adatokat, az előkészítés módját, a beavatkozás körülményeit, valamint az eredményeket és a szövődményeket. Vizsgáltuk továbbá a szövődmények és a klinikai adatok közötti összefüggéseket. Eredmények: A szövettani mintavétel előtti PSA-értékek teljes átlagát 58,65 ng/ml-nek, csak a 100 ng/ml alatti értékeket nézve 15,97 ng/ml-nek találtuk. A betegek átlagéletkora 71,9 év volt. Az esetek 15,65%-ában mutatott a tapintási lelet olyan eltérést, amely tumoros folyamat gyanúját vetette fel. Későbbiekben szövettanilag igazolt prosztatakarcinóma esetén 78%ban, míg negatív szövettani eredmény esetén 22%-ban volt pozitív a tapintási lelet. Törekedtünk az egységes antibiotikumprofilaxisra (76%-ban fosfomycin). A lázas szövődmények előfordulási gyakoriságát 1,17%-nak találtuk. Megbeszélés: Eredményeinket az irodalmi adatokkal összevetve, a tapintási lelet prediktivitása, a találati arány, a fertőzéses szövődmények előfordulása az irodalmi adatoknál kedvezőbb képet mutatnak. Az egységesített antibiotikumprofilaxis bevezetése csökkentette a fertőzéses szövődmények előfordulását.  Kulcsszavak: prosztatarák, prosztatabiopszia, szövődmények