Az artériás öregedés fiziológiás, az emberi szervezet idősödésével együtt járó folyamat, ugyanakkor egy adott egyén kronológiai életkorához képest az artériás életkora eltérő lehet. Ennek hátterében genetikai tényezők, sejtbiológiai folyamatok és számos rizikófaktor hatása áll. Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek a prevenciós stratégiák megvalósításában, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az előre jelzett és a valóban bekövetkező események számában. Emiatt van szükség egy adott egyén individuális kockázatbecslésének további finomítására, erre szolgálnak a biomarkerek. A biomarkerek köztes (surrogate) végpontként szolgálnak, melyek megelőzik, helyettesítik a valódi, kemény végpontú klinikai eseményeket. Számos lehetséges vascularis biomarker szerepe felmerült a primer és a szekunder cardiovascularis prevencióban. Ezek legtöbbje beleillik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) kon cep ciójába. Közülük kizárólag a carotisultrahangvizsgálat, a boka-kar index és a carotis-femoralis pulzushullám-terjedési sebesség felel meg teljesen a biomarkerekkel szemben támasztott legszigorúbb kri tériumoknak. Az artériás öregedés folya ma ta lassítható, kedvezően befolyásolható a nem gyógyszeres, illetve gyógyszeres ke zelési stratégiákkal.  Kulcsszavak: artériás öregedés, kockázatbecslés, biomarkerek, köztes végpont, korai vascularis öregedés, carotis-ultrahangvizsgálat, boka-kar index, pulzushullám-terjedési sebesség, kezelési stratégiák