A coronariabetegség diagnosztikájában az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jut a koronarográfia során használt invazív funkcionális vizsgálómódszereknek. A hagyományos, csak anatómiai értékekkel számoló koronarográfiás vizsgálat nem nyújt információt arról, hogy az intermedier laesiók okoznak-e vérellátási zavart, illetve gyakran nem áll rendelkezésre a vizsgálat előtt elvégzett, ischaemiát igazoló és lokalizáló, megfelelő szenzitivitású és specificitású noninvazív vizsgálómódszer. Számos tanulmány rávilágított a funkcionális invazív vizsgálómódszerek használata során szerzett klinikai előnyökre. Revascularisatio hiányában a koszorúér-betegség funkcionális súlyossága fordított arányban áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel. Lényeges pontja a szív vérellátásának javításakor azoknak az eltéréseknek a kiválasztása, amelyek az ischaemiáért a leginkább okolhatók. A diffúz betegség és többszörös szűkületek invazív funkcionális vizsgálata egyelőre még nincs teljes mértékben tisztázva. A klinikai vizsgálatokkal igazolt módszereken túl új eljárásokat dolgoztak ki az utóbbi időben, mint például a 'pullback pressure gradient' alkalmazása vagy az 'instantaneous wave-free ratio intensity'. Így lehetőség nyílhat az adott coronarián belül a funkcionálisan súlyos, az éren belüli ischaemiáért, illetve tünetekért elsősorban felelős laesiók kiválasztására és revascularisatiójára vagy diffúz betegség, egyértelműen nem kijelölhető laesio esetén a gyógyszeres kezelés optimalizálására.  Kulcsszavak: percutan coronariaintervenció