Amikor a COVID-19 tünetei az akut fertőzés után 3-4 hét után is tapasztalhatók, long-COVID-szindrómáról beszélünk. Ennek hátt erében a mitokondriális diszfunkció és a reaktív oxigéngyökök (ROS) szerepe merült fel. Az antioxidáns enzim peroxiredoxin-3 (PRDX3) képes megkötni a ROS-t. Célunk volt a PRDX3 és a long-COVID-tünetek között i összefüggések feltárása. A Chalder fáradtsági skálát (CFQ-11), egy részletes tünet kérdőívet és vizuális analóg skálát összesen 139 COVID utáni alanyon értékeltük. A CFQ-11-ből generált bimodális pontozási rendszert használva a 4-nél nagyobb pontszámot súlyos fáradtságként határoztuk meg. Az anti-SARS-CoV-2 spike (S) és a nucleocapsid (NC) antitesteket kemilumineszcens módszerrel, míg a szisztémás PRDX3 koncentrációkat ELISA-val mértük. Mind az anti-S (súlyos: 122; 37-232 vs. nem súlyos: 189; 99-474, p=0,009), mind anti-NC (súlyos: 43,4 U/ml; 17-101 vs. nem súlyos: 99 U/ml, IQR: 50-117, p= 0,002) szintek szignifi kánsan alacsonyabbak voltak a súlyos fáradtságban szenvedő egyéneknél. Ezzel szemben a szérum PRDX3 szint (nem súlyos fáradtság: 52; 43-61 ng/l vs. súlyos fáradtság: 49,6; 40-63 ng/l, p=0,905) nem mutatott szignifi káns különbséget, viszont a COVID utáni szédülés független prediktorának bizonyult 50 éves kor alatt . A mitokondriális enzim, a PRDX3 a fáradtság súlyosságával nem, viszont a post-COVID szédüléssel összefüggést mutatott long-COVID szindrómában.  Kulcszavak: peroxiredoxin-3, long-COVID, fáradtság, szédülés