Bevezetés: Stroke betegeknél megfigyelhető a járásban a lassabb járástempó, a támaszfázis és lépéshossz lerövidülése az érintett oldalon, a percenkénti lépések számának csökkenése és a szélesebb lépés. A járászavarok nehézségeket okoznak a mindennapi életvitel és mozgás során, rontják az életminőséget. Célkitűzés: Késői spasztikus szakban lévő stroke-os betegek állapotfelmérése és az alkalmazott passzív, lazító technikák hatásvizsgálata a járásfunkcióra. Anyag és módszer: 10 fő stroke beteget (60,77+-13,44 év) vizsgáltunk. Az állapotuk leírására a Fugl-Meyer funkcionális skála alsó végtagi alskáláját, az Ashworth skálát és Mingazzini tesztet használtuk. Passzív kimozgatást és svédmasszázst alkalmaztunk mindkét alsó végtag lábszár és láb területeken, 2 héten át naponta. A kezelés kiemelt három pillanatában járás- és támasztesztet végeztünk. A jelentős változások meghatározására párosított t-próbát, valamint Wilcoxon-próbát alkalmaztunk. Az eredményeket p<_0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A betegek legsúlyosabban károsodott funkciói az alsó végtagi izomaktiválási képesség és koordináció-sebesség voltak. A kezelések után a betegek funkcionalitása (63,9+-9,8 vs. 68,2+-9,59; p=0,003) és az izomaktiválási képessége szignifikáns változást mutatott (0,5 vs. 0,9 t=-2,000; p=0,046). A járásidő (36,68+-33,08 vs. 26,06+-23,1) és a járási hibaszám (7,6+-10,94 vs. 3,8 +-7,02) csökkent, a támaszkodás nőtt (69,17+-26,63, vs. 83,25 +-15,99), de nem szignifikáns mértékben. A kezelések hatását, annak befejezése után fél órával még magasnak mértük. Megbeszélés: A Fugl-Meyer skála megfelelően részletesnek és betegségspecifikusnak bizonyult. A passzív technikák alkalmazása által több funkció javulását értük el. Azonban a járásban kimutatott kedvező változások tartóssága esetében a megelőző járásteszt hatását kizárni nem tudtuk, ezért a vizsgálatok folytatása szükséges.  Kulcsszavak: stroke, passzív technikák, lazító technikák, támaszfunkció, járásfunkció