A 2-es típusú diabéteszben kialakuló osteopathia a cukorbetegség egyik elhanyagolt késői szövődménye. Jellegzetes tulajdonsága a csont gyenge minősége, a fokozott törési kockázat és a következményes rokkantság. A csonttörés után emelkedik a szeptikus komplikációk gyakorisága és a halálozás. Az egyes antidiabetikus gyógyszerek eltérően hatnak a törési kockázatra. Amíg a metformin kissé csökkenti, a szulfanilureák inkább növelik a kockázatot. A tiazolidindionok a csontvelői mesenchymalis sejtekre hatva növelik a csonttörés gyakoriságát. A különböző DPP4-gátló készítmények eltérő hatásúak, de egy részük mind kísérletes, mind klinikai tanulmányokban csökkentette a csontreszorpciót és a csonttörési kockázatot. Az SGLT2-gátlók többsége viszont növeli a törések számát. Az inkretinvegyületek egy része csontvédő hatásúnak bizonyult diabéteszben és osteoporosisban. Kombinációjuk elősegíti a csontvédelmet. Ennek ellenére jelenleg még hosszú távú, nagy betegszámú tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy találjunk olyan gyógyszert, amelyik a két leggyakoribb metabolikus betegség, a 2-es típusú diabétesz és az osteoporosis ellátására egyaránt alkalmas lehet. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, csonttörés, DPP4-gátlók, sitagliptin, inkretinek