Az elmúlt évtizedben az atópiás dermatitis (AD) lefolyása alapján eltérő gyermekkori és felnőttkori altípusok kerültek meghatározásra. Az egyes esetekben az eltérő genetikai és immunpatológiai háttér, valamint a kórkép patomechanizmusában szerepet játszó molekuláris mechanizmusok részletesebb megismerésével ma már ún. endo-/fenotípusok különíthetők el. A rendkívül heterogén betegség adekvát terápiája személyre szabott stratégiát igényel, melynek kapcsán a kórfolyamatban dominálóan involvált Th2-es típusú immunválasz során aktiválódó citokinek és JAK-STAT jelátviteli utak gátlásával új terápiás lehetőségek nyíltak a súlyosan érintett betegek kezelésére.