Az artériás nyomás normotóniás egyénekben is folyamatos változást mutat szervezetünk homeosztázisának fenntartása érdekében. Kóros körülmények között - allosztázis-állapotban - számos külső és belső tényező hatására a vérnyomásunk nagyobb hullámzást, fluktuációt, azaz emelkedett vérnyomás-variabilitást mutat. Ezen emelkedett méretű variabilitás a mikro- és makrovaszkulatúrában kialakuló érfalmerevedés fokozódásával függ össze, amelyet az életkor növekedésével párhuzamosan - változó mértékben - kialakuló ateroszklerotikus folyamat erősen befolyásol. A vérnyomás-variabilitás emelkedése jellemző hipertóniabetegségre, és biztos előrejelzője a várható, kialakuló szervi károsodásoknak, a klinikai eseményeknek és a rossz kimenetelnek. A vérnyomás-variabilitás mérésének három formáját használhatjuk a gyakorlatban: rövid távú mérést ABPM-mel, közepes távú mérést a 7 napos reggeli és esti méréssel (HBPM) és hosszú időtartamú - vizitről vizitre történő - mérést, évenként összegezve az OBPM-adatokat. A mérési indexek és azok célértékei -az ABPM hagyományos módszerein kívül - még nem jelentek meg az irányelvekben, de szükségszerű, hogy a jövőben a vérnyomás-variabilitás csökkentése - a célvérnyomás mellett - "kiegészítő cél" legyen a hipertónia kezelésében.