A fogágybetegség súlyosságának megítélésében elsődleges szerepet játszanak a képalkotó eljárások, ugyanakkor a röntgenfelvételek sokszor elégtelennek bizonyulnak a reális szituáció feltárásában. Az egyik nehezen eldönthető kérdés, hogy milyen a fogak körüli defektusok pontos kiterjedése, mert ez alapvetően meghatározza a terápia választását (reszektív, illetve regeneratív sebészi terápia) vagy azt, hogy az adott defektus formája milyen bioanyag alkalmazását teszi szükségessé. A CBCT- (cone-beam computed tomography) felvételek nagy pontossággal mutatják meg a laesio jellegét. A háromdimenziós (3D) nézet lehetőséget ad arra, hogy ne csupán a síkoknak megfelelő szeleteken vizsgálhassuk a szituációt, ugyanakkor ennek minősége, használhatósága sokszor hagy maga után kívánnivalót. Egy lehetőség a jobb megjelenítésre és elemezhetőségre a CBCT-felvétel segítségével, szegmentációval létrehozott 3D modell. Itt gyakorlatilag a szegmentált elemek (alveolaris csont, fogak, defektus és egyéb anatómiai képletek stb.) valós 3D objektumként jelennek meg, és méretük, formájuk, egymáshoz viszonyított helyzetük lényegesen jobban vizsgálható, mint az előzőek esetében. Ezáltal tehát meglehetősen jó kiindulási képet kapunk a defektusról, a meglévő csontos falak számáról, és biztonságosabban dönthetünk a terápia milyenségéről. Célunk ezen metódus (szegmentálás) parodontalis sebészetben betöltött szerepének egy eseten keresztüli bemutatása. A módszer jó ideje elterjedt és használt az általános orvoslásban; fejlődése és térnyerése töretlen.  Kulcsszavak: parodontalis sebészet, szegmentálás, cone-beam computed tomography, digitális tervezés, furkációérintettség