A playback színház módszere a pszichodrámával párhuzamosan jött létre: Moreno 1921-ben ezt dolgozta ki először, majd 1975-ben, Moreno tanítványai által alakult ki jelenlegi formája. A szakirodalom által leírt kutatásokból öt főbb terület rajzolódott ki, amelyekre a playback színházi módszer fejlesztő hatással lehet. Az első az önbecsülés, önértékelés, a második az önismeret, a harmadik a krízisek, traumák átdolgozása, jobb saját narratívum alkotása. A negyedik az empátia: mások megértése, elfogadása, az ötödik terület pedig a közösségi élmény átélése. A szerző erre az öt területre kérdezett rá az általa készített kérdőívben. A kitöltés 2021. január 12. és február 10. között zajlott. A kérdőívet 26 válaszadó töltötte ki. Az a kérdőív számított kitöltöttnek, amely a demográfiai kérdésekre és legalább egy nyitott kérdésre tartalmazott választ. Az eredmények alapján a szocializációs színterek megfelelő működésében komoly szerepe lehetne a playback színháznak: egyfelől a szakmai szocializációban, másfelől a fiatalok sikeres szocializációjában és harmonikus személyiségfejlődésében. Egy másik fontos mentálhigiénés terület a pszichés megbetegedések megelőzése: például a kiégés által különösen veszélyeztetett foglalkozási területeken, a szupervízióban vagy a szakmai identitás elakadásainak feloldásában. A harmadik terület, amelyben a playback színház jól alkalmazható lenne, a mentális és a hosszabb időn át tartó szomatikus betegségek után az új narratíva, a "felépüléstörténet" megalkotása, a korábbi élethez való visszatérés, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy új, de aktív és nem a betegségtudaton alapuló életmód kialakítása.  Kulcsszavak: mentálhigiéné, playback színház, pszichodráma, szupervízió, narratív pszichológia