Bevezetés: A lipidcsökkentés - a mögötte felhalmozódott klinikai vizsgálati bizonyítékok és az irányelvekben tükröződő jelentős prevenciós szerepe ellenére - sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen, nagy távolság van a gyakorlat és az elvek között. Célkitűzés: A lipidcsökkentő kezelés presztízsének emelése érdekében az LDL-koleszterin csökkentésének potenciális nyereségét összehasonlítottuk az általánosan jobban elfogadott thrombocytaaggregáció-gátló kezelésével. Módszer: A gyulai Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházában 2020. április 1-jétől kezdődően egy éven át akut coronaria szindróma miatt percutan coronariaintervención átesett 531 beteg adatait dolgoztuk fel. Szimulációs vizsgálatot végeztünk, melynek során a nagy klinikai vizsgálatok alapján megbecsültük az optimális lipidcsökkentés és thrombocytaaggregáció-gátlás egy évre vonatkozó cardiovascularis prevenciós hatását. Eredmények: Az akut coronaria szindróma miatt kezelt 531 összes beteg esetében, ha az LDL-koleszterin a felvételkor talált 3,37 mmol/l átlagos szinten maradt volna, az indexesemény után egy év alatt 59 nagy cardiovascularis esemény bekövetkeztével lehetett volna számolni. Ha az LDL-koleszterint az Európai Kardiológusok Társaságának lipidajánlásában igen nagy kockázatú célértéknek megadott 1,4 mmol/l-re csökkentenénk le, akkor az események száma 13mal, a teoretikus, igen alacsonynak minősíthető, nem célérték 0,5 mmol/l elérésekor pedig 16-tal kevesebb lenne. Az LDL-koleszterin-szint csökkentésével tehát várhatóan elkerülhető lenne 13, illetve 16 nagy cardiovascularis esemény. Ha thrombocytaaggregáció-gátlásra csak aszpirint kapnának a betegek, egy év alatt 14, aszpirin és klopidogrél kombinációval 17, aszpirint és praszugrélt vagy tikagrelort együtt adva 20-20 esemény lenne megelőzhető. Megbeszélés: Az LDL-koleszterin-célértékek elérésének alacsony arányai alapján a lipidcsökkentő kezelés optimalizálásában világszerte jelentős tartalékok vannak. A kardiológiai gyakorlat egyik legsérülékenyebb betegcsoportjában, az akut coronaria szindrómán átesett betegekben a vizsgálat eredményei szerint a lipidcsökkentéssel és a thrombocytaaggregációgátlással hasonló mértékű csökkenést lehetne elérni a nagy cardiovascularis események számában. Következtetés: A szimulációs vizsgálat a kétféle beavatkozás összemérhető cardiovascularis hasznát igazolja. Mivel az irányelvekben előírt LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya nem megfelelő - amiben az orvosok terápiás tehetetlensége nagy szerepet játszik -, reményeink szerint eredményeink meggyőzik a kollégákat arról, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az optimálisabb lipidcsökkentésre.  Kulcsszavak: akut coronaria szindróma, prevenció, adherencia, sztatinok, thrombocytaaggregáció-gátlók