Az acromegaliás betegek várható túlélése, életminősége rosszabb, mint az egészséges populációé. Ennek hátterében a diagnózis késése és a műtét után is sokszor megmaradó acromegalia-aktivitás áll. Így esetükben különösen fontos a gyors, hatékony és egyénre szabott endokrinológiai kezelés és gondozás. 1965-ös születésű nőbetegünket 2008 óta gondozták tenziós jellegű fejfájás miatt. 2012-ben sella-MR-vizsgálat 13 mm-es hypophysis-macroadenomát igazolt, melynek teljes, transsphenoidalis műtéti eltávolítása megtörtént. A szövettani vizsgálat somatrotrop adenomát mutatott. Posztoperatív orális glükóztolerancia-teszt során biokémiailag aktív acromegaliát észleltünk negatív sella-MRkép mellett, így dopaminagonista kezelés indult, majd az inzulinszerű növekedési faktor-1 emelkedő szintje és fokozódó fejfájás miatt első generációs szomatosztatinreceptorligand (SRL)-kezelésre tértünk át. Új keletű cukorbetegség miatt a beteg biguanid-, majd izulinterápiát igényelt. Progrediáló panaszok miatt növekedésihormonreceptor-antagonista kezelésre váltottunk, mely részleges betegségkontrollt eredményezett, és nem változtak a páciens életminőségét jelentősen rontó fejfájásos panaszok sem. Ezért egy évtizednyi terápiás próbálkozás után a fennálló diabetes mellitus ellenére második generációs SRL-kezelés mellett döntöttünk, mely a fejfájást azonnal megszüntette, és az addig aktív acromegaliát kontrollálta. A szomatosztatin-receptor (SSTR) altípusának utólagos vizsgálata domináns SSTR5-expressziót igazolt. Diabetes mellitusszal szövődött acromegalia esetén is lehet optimális terápia a pazireotid, amennyiben a daganat SSTR5-expressziót mutat.  Kulcsszavak: acromegalia, SSTR5 (szomatosztatin-receptor), pazireotid, diabetes mellitus, fejfájás