Az Egészségügyi Világszervezet, felismerve a kielégítetlen rehabilitációs szükségletek növekvő volumenét, a közelmúltban határozatot hozott a rehabilitációs szolgáltatások megerősítésének fontosságáról. A dolgozat először a hazai helyzetet méri fel, mind az alapellátás, mind a rehabilitációs szakellátás oldaláról, és bemutatja mindkét terület jelentős erőforrás- és kapacitáskorlátjait is. Az utóbbi évek nemzetközi közleményei többek között rámutatnak az integrált rehabilitációs ellátás szükségességére, számba veszik a lehetséges megoldásokat, és bemutatják a megvalósítás során tapasztalható kihívásokat is. A dolgozat röviden ismertet néhány, az integrált rehabilitációs ellátás szempontjából fontos korábbi hazai tapasztalatot és eredményt is. A jelenlegi helyzet javítása és az integrált ellátás tervezése is feltételezi, hogy a funkcióképesség korlátozottságának hazai mértéke feltárásra kerüljön, valamint azt is, hogy az adatok lehetőleg az életkori, települési és alapbetegségek szerinti megoszlás vizsgálatát is lehetővé tegyék. Ennek érdekében javaslatot teszünk egy új alapellátási indikátornak, a funkcióképesség önértékelésen alapuló felmérésének a bevezetésére, továbbá a megvalósítás kivitelezésére, lehetséges módszereire és a megvalósítás feltételrendszerére is.  Kulcsszavak: a funkcióképesség felmérése, rehabilitáció, integrált ellátás, háziorvosi indikátorok