Az orvosi kommunikáció oktatásának fejlesztése a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán a "Szimulációs Beteg" program bevezetésével / Hambuch Anikó [et al.]
Bibliogr.: p. 1293-1294. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2024.33103
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2024. 165. évf. 33. sz., p. 1286-1294. : ill.
Bevezetés: Az orvosi kommunikációs készségek hatékony oktatásának széles körben elfogadott módszere a szimulációs betegek alkalmazásával végzett oktatás. A szimulációs betegek hozzájárulnak a klinikai készségek oktatásához és értékeléséhez is. Hazánkban intézményesített formában elsőként a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán indult 2019-ben a "Szimulációs Beteg" program a Kar mindhárom tannyelvű oktatásának támogatására. A program keretein belül laikus szimulációs betegek képzése és továbbképzése folyik magyar, angol és német nyelven. Célkitűzés: A program kari implementációjának fogadtatását négy évvel a program indulása után vizsgáltuk, magyar és nemzetközi hallgatóink körében. Tanulmányunkban a kutatás eredményeinek ismertetése mellett röviden bemutatjuk a program elméleti és gyakorlati vonatkozásait is. Módszer: Kutatásunk online kérdőíves felmérésre épült. A kérdőíves felmérés keresztmetszeti vizsgálattal, kényelmi mintavétellel történt a 2023. tavaszi szemeszterben. A kérdőív három skálája összesen 20 kérdésből áll. A zárt kérdéstípusok feleletválasztást, illetve rangsorolást tartalmaznak. A nyitott kérdések a pozitív tapasztalatok és a nehézségek szabad kifejtésére irányulnak. A vizsgálatot magyar, angol és német kommunikációs-szaknyelvi kurzusok hallgatói körében végeztük. A kutatásra 128 értékelhető válasz érkezett. Eredmények: Szignifikáns különbséget találtunk a három tannyelven tanuló csoportok értékelésében a szimulációs betegekkel folytatott konzultációk, valamint a visszajelzések megítélésében, illetve a szimulációs betegeket alkalmazó oktatás hatékonyságát illetően. A nyitott kérdésekre adott válaszokban a hallgatók a valós élethelyzetek gyakorlásának lehetőségét, a visszacsatolás jelentőségét, a magabiztosság növekedését, a szakmai fejlődést emelték ki. Következtetés: Korábbi kutatásokhoz hasonlóan a szimulációs betegeket alkalmazó módszertan bevezetését egyértelműen pozitívan fogadták hallgatóink. Jelen kutatásunk rámutatott ugyanakkor arra, hogy a különböző oktatási nyelven tanuló hallgatók eltérően súlyozzák a módszertan egyes elemeinek jelentőségét és kihatását a teljes tanulási folyamatra, illetve szakmai fejlődésükre nézve. Kulcsszavak: orvosi kommunikáció, szimulációs beteg, orvos-beteg konzultáció, visszacsatolás-visszajelzés