Bevezetés: Az Európai Kardiológus Társaság 2023-ban megújított Szívelégtelenség Irányelve gyorsított terápiaoptimalizációt javasol minden, szívelégtelenségben szenvedő beteg számára hospitalizációt követően a prognózis javítása érdekében a STRONG-HF vizsgálat alapján. Ugyanakkor a STRONG-HF vizsgálat szigorú randomizációs kritériumokkal rendelkezett, így a napi gyakorlatban széles körű megvalósíthatóságáról nem állnak rendelkezésre adatok. Célkitűzés és módszer: Célkitűzésünk intézetünk Szívelégtelenség Részlegén hospitalizált, majd Szívelégtelenség Ambulanciánkon követett, kilenc, egymást követő gyorsított terápiaoptimalizáción átesett, csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő beteg retrospektív pilotvizsgálatának bemutatása. A gyorsított tcrápiaoptimalizációra való alkalmasságuk meghatározása a STRONG-HF vizsgálat alapján felállított kritériumok szerint történt (systolés vérnyomás >=100 Hgmm, szívfrekvencia >=60 min-1, szérumkáliumszint >=5 mmol/l, becsült glomerularis filtráció >=30 ml/min/1,73 m2). Eredmények: Vizsgált betegeink életkora 33 és 74 év közötti, a felvételi NT-proBNP mediánértéke 4786 (1670-13283) pg/ml, a becsült glomerularis filtrációs ráta 92 (58-101) m1/min/1,73 m2, a szérumkáliumszint 3,9 (3,6-4,3) mmol/l, a systolés vérnyomás 134 (115-136) Hgmm, a szívfrekvencia 113 (96-134) min-1, a bal kamrai ejekciós frakció 23 (20-34)% volt. A kórházi felvételkor egy-egy betegnél céldózis alatti négyes és hármas terápia került alkalmazásra, míg a többi esetben a stratégiai gyógyszerek közül kettő vagy kevesebb gyógyszercsoportot alkalmaztunk. Elbocsátáskor egy beteg kivételével bevezetésre került a négyes terápia: RASi (renin-angiotenzin-rendszer-gátló) esetén az elért dózis átlagosan a céldózis 61%-a, ßB (béta-blokkoló) esetén a 26%-a, MRA (mineralokortikoidreceptor-antagonista) esetén a 97%-a volt, SGLT2i- (nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátló) kezelésben nyolc beteg részesült. A hathetes uránkövetés során jelentős szövődmény nem jelentkezett. A gyorsított terápiaoptimalizációt követően RASi esetén átlagosan a céldózis 94%-át, PB esetén a 93%-át, MRA és SGLT2i esetén a 100%-át értük el. Hat beteg esetén céldózisú négyes terápia került feltitrálásra, míg három esetben a tünetes hypotonia és/vagy bradycardia gátolta a RASi és ßB dózisemelését. A betegek visszajelzései alapján a gyorsított terápiaoptimalizáció nem jelentett jelentős megterhelést, a szoros kontroll azonban növelte a biztonságérzetüket. Következtetés: Eseteink alapján a szívelégtelenség első vonalbeli gyógyszeres kezelésének a nemzetközi irányelv szerinti gyorsított terápiaoptimalizációja kivitelezhető és biztonságos volt a szívelégtelenség miatti hospitalizációt követően. A betegeken nagy dózisú négyes terápia volt elérhető. A gyorsított terápiaoptimalizáció mind a klinikustól, mind a betegtől kellő odafigyelést igényelt.  Kulcsszavak: gyorsított terápiaoptimalizáció, szívelégtelenség-terápia, STRONG-HF vizsgálat