Hazai orvosképző helyeinken az emberi test szerkezetét az anatómia, szövet- és fejlődéstan egységében tanítjuk. Ez a dolgozat áttekinti és gondolatokat fogalmaz meg tárgyunk jelenével és jövőjével kapcsolatban. Az orvosképzés sarokkövét jelentő anatómiaoktatásnak úgy kell választ adnia a rohamléptékben fejlődő orvostudomány kérdéseire és igényeire, hogy mindeközben egy megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez igazodó orvosképzést kell szolgálnia. Oktatógárdánknak olyan hallgatókkal kell közösen fáradoznia a tudás átadásán, akik egy digitális, sokszor virtuális világban nőttek fel, de nagyon is valóságos, gyakorlati képzés során kell orvossá válniuk. A tudás átadásának új módszertanával kell kiegészítenünk a valóságot megmutató jógyakorlatot, melyben a makroszkópos anatómiai tudást a boncasztalnál, a mikroszkópos anatómiai tudást a mikroszkóp mellett értetjük meg, s ebben a fejlődéstani ismeretek nélkülözhetetlen és folyamatos kiinduló- és támpontot adnak. A korlátozott számú előadások a tényközlés helyett a megértetést, a gyakorlatok a megtapasztalást kell hogy szolgálják, míg a vizsgák egy tanár-diák komplementer képességei mentén átadott tudásanyag objektív, igényes tükrét kell hogy nyújtsák. Új és leendő anatómus munkatársaink számára a tudományos munka és a kiérdemelt függetlenség jövőjét kell láttatnunk és biztosítanunk, melyben a rezidens- és szakorvosképzés, valamint a makroszkópos anatómiai témájú tudományos témák, munkatervek felé való gondolkodás nyit új utakat. Ápoljuk és gyakoroljuk, ami magyar és nemzetközi képzésünk visszajelzései alapján kiváló és igényelt, de keresnünk kell tárgyunk további helyét és lehetőségét mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben és a tudományban. Kulcsszavak: anatómia, szövettan, fejlődéstan, embriológia, orvosképzés