Célkitűzés: A paravalvularis leak (PVL) incidenciája 5-18% műbillentyű-beültetést követően. Az esetek 3%-ában tünetes megjelenésű, ami szívelégtelenség tünetegyüttesét, valamint hemolitikus anémiát jelenthet. A betegpopulációt magas perioperatív rizikó jellemzi, az ismételt szívműtét 30 napos mortalitása 10% feletti. Ezen betegeknél jelent lehetőséget a katéteres leak-zárás. Célunk a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végzett beavatkozások periprocedurális képalkotásának vizsgálata. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba a 2009 szeptembere és 2021 decembere között végzett 62 katéteres PVL-zárást (36 férfi, 26 nő, átlagéletkor 69,5+-10,9 év) vontuk be. Értékeltük a csak 2D transoesophageális echokardiográfián (TEE) átesett csoporttal összehasonlítva a multimodális képalkotás (3D TEE és szív-CT) szerepét a mortalitás, a szövődmények és a technikai siker vonatkozásában. Eredmények: A vizsgált időszakban a zárás indikációja az esetek 82%-ában szívelégtelenség, 19%-ában hemolitikus anémia volt. A műbillentyű beültetésétől számított medián idő 4,3 év volt. Mitralis érintettség 42 esetben fordult elő (mechanikus műbillentyű 34 eset, biológiai 8 eset), aorta 21 esetben volt érintett (mechanikus 15 eset, biológiai 3 eset, TAVI 3 eset). Azokban az esetekben, amikor csak 2D TEE-t végeztek, a technikai sikeresség 86%, a 30 napos mortalitás 8% volt. A beavatkozást megelőzően 26 esetben került sor multimodális képalkotásra, ezen esetek technikai sikeressége 96%, a 30 napos mortalitása 11%-nak adódott. Következtetések: A tünetes, de magas rizikójú páciensek esetén eredményes és biztonságos alternatívát jelent a katéteres PVL-zárás. A multimodális képalkotás alkalmazása segíthet a PVL paramétereinek meghatározásában, a beavatkozás hosszának, illetve a komplikációk száma csökkentésében.  Kulcsszavak: multimodális képalkotás, echokardiográfia, CT, műbillentyű, szívelégtelenség