A bal kamrai szisztolés funkció legalapvetőbb echokardiográfiás paramétere az ejekciós frakció (EF), azonban ennek értéke nem mindig követi a kontraktilitás változásait, mivel a myocardium aktuális állapotán túl az elő- és utóterhelési viszonyok is jelentősen befolyásolják. Az elmúlt évtizedben népszerűvé vált, speckle-tracking analízissel meghatározható globális longitudinális strain (GLS). Bár jóval korábban, akár szubklinikus stádiumban is képes a myocardium betegségét kimutatni, azonban ezt a paramétert is jelentősen befolyásolja mind a volumen-, mind a nyomásterhelés. Ezen limitációk kiküszöbölésére került bevezetésre a nyomás-strain hurok elemzésével meghatározható miokardiális munka, amely potenciális szerepét már számos kórállapotban vizsgálták, ahol diagnosztikus és prognosztikus értéke a GLS-ét is meghaladta. Ez az új módszer a miokardiális deformációt a pillanatnyi bal kamrai nyomás függvényében vizsgálja. Így feltételezhető, hogy a nyomásterheléssel járó kórállapotokban is megbízható paramétere a bal kamra kontraktilitásának, és ezen tulajdonsága miatt értékes diagnosztikus és prognosztikus marker. Összefoglaló cikkünk célja annak bemutatása, hogy a miokardiális munka paraméterek milyen hozzáadott értékkel rendelkeznek különböző kardiovaszkuláris kórállapotokban.  Kulcsszavak: szívultrahang, miokardiális munka, bal kamrai szisztolés funkció, kontraktilitás, nyomás-strain hurok