Háttér és cél - A stroke után diagnosztizált pitvarfibrilláció (AFDAS) egy új terminus, amit a vegetatív diszregulációból eredő pitvarfibrillációra használnak. Ez alacsonyabb stroke-recidívával jár a már a stroke előtt ismert AF-hez (KAF) képest. A vizsgálat célja az AFDAS-betegek jellemzőinek és halálozási arányának feltá rása volt. Módszerek - 134 ischaemiás stroke-beteget (66,1 +- 14,2 éves, n = 73 férfi) vontunk be a vizsgálatba. Míg az antikoaguláns-terápián lévő, ismerten AF-ben szenvedő betegeket a KAF-csoportba soroltuk, az újonnan dokumentált (akár napi EKG-val, akár ambuláns EKG-monitorozással) AF-ritmusú betegeket AFDAS-nak minősítettük. Minden beteget 1 éven keresztül követtünk a bármilyen okból bekövetkező halálozás, a cardialis, valamint a neurogén halálozás megállapítása céljából. Eredmények - A 134 stroke-beteg közül 38 betegnél észleltek újonnan AF-et, és AFDAS-nak minősítették őket. A KAF-bete geknél magasabb volt a CHA2DS2VASc-pontszám, a hs-CRP- és NT-proBNP-szint, és nagyobb volt az insularis kéreg érintettsége, mint az SR-csoportban. Az egyéves követés során 35 stroke-beteg halt meg. A KAF-betegeknél szignifikánsan magasabb volt a mortalitás (12/22; 54,5%), míg hasonló volt a mortalitás az AFDAS-betegek (11/38; 28,9%) és a sinusritmusú (SR) betegek (12/74; 16,2%) között. A KAF független prediktor volt, ha az életkor, a nem, a CHA2DS2VASc- és NIHSS-pontszámok, valamint az insularis kéreg érintettsége alapján korrigálták. Bár AFDAS esetén nőtt a halálozási kockázat az SR-hez képest, a különbség nem volt szignifikáns az egyváltozós és a többváltozós modellekben. Következtetés - Az AFDAS-betegek CHA2DS2VASc-pontszámai és halálozási aránya hasonló az SR-betegekéhez, ami arra utal, hogy az AFDAS az AF viszonylag jóindulatú formája lehet.  Kulcsszavak: ischaemiás stroke, pitvarfibrilláció, stroke után diagnosztizált pitvarfibrilláció, AFDAS