A pajzsmirigy csökkent működése gyakori az idősekben. A hypothyreosis gyakori okai között szerepel a pajzsmirigy autoimmun megbetegedése, a korábbi pajzsmirigy műtét és a radiojód-terápia. A tünetek atípusosak lehetnek, és a szérumpajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szintjének mérését a laboratóriumi vizsgálatok részeként feltétlenül el kell végezni. Az emelkedett szérumTSH-szint megállapítását ismételt vizsgálattal kell megerősíteni, és ki kell egészíteni a tiroxin szérumszintjének mérésével is. A hypothyreosis javasolt és megfelelő szubsztitúciós terápiája a levotiroxin-nátrium. A levotiroxin-nátrium szájon át történő bevétel után csak részben szívódik fel; az élelmiszerek, ásványi anyagok, gyógyszerek és a tabletta összetétele befolyásolja a felszívódást. Az induló hormonpótló adagnak alacsonynak kell lennie, ha szívbetegség gyanúja merül fel. A levotiroxin-nátrium-terápia fő kockázata a túlzott pótlás, melynek mellékhatásaként szorongás, izom atrófia, csontritkulás és pitvarfibrilláció je lentkezhet. Az emelkedett TSH-szinttel, de a laboratóriumi normál referenciatartományon belüli T4-szinttel járó szubklinikus hypothyreosis a hypothyreosis enyhe változata. A vizsgálatok eddig nem igazolták a golyvával nem járó szubklinikus hypothy reosis szubsztitúciós terápiájának pozitív hatását, különösen idős betegeknél.  Kulcsszavak: manifeszt hypothyreosis, szubklinikus hypothyreosis, diagnózis, kezelés, idősek