A gyakorló orvos számára az orális antikoaguláns kezelés évtizedekig a K-vitamin antagonisták (KVA) alkalmazását jelentette. Ezen a területen nagy előrelépést jelentett az új típusú szerek megjelenése, melyeknek az összefoglaló neve röviden DOAC, direkt orális antikoaguláns, vagy NOAC, amiben az N jelentése korábban "Novel" (új) volt, de mivel már évtizedes szerekről van szó, az N újabban a "Nem K-vitamin antagonista" rövidítése lett. A gyógyszercsoport óriási előnye, hogy alkalmazásuk mellett nincs szükség lNR meghatározásra, nem kell a kezelést szorosan monitorozni, nem kelt ügyelni a magas K-vitamin tartalmú ételek kerülésére, valamint, hogy hatásuk kialakulásához és lecsengéséhez nem kell napokat várni, mint az acenokumarol és a warfarin esetében. Hátrányuk viszont a lényegesen magasabb áruk, amely a generikus szak megjelenésével csökkenni fog. Négy ilyen molekula áll jelenleg rendelkezésünkre: a dabigatrán (a nevében a "tr" a trombin gátfásra utal), valamint a rivaroxaban, az apixaban és az edoxaban (melyek nevében az "x" a véralvadás X faktorának gátlására utal). Mind a négy szerrel kiváló klinikai tanulmányok készültek, melyek igazolták a hatékonyságukat warfarin szedéssel összehasonlítva pitvarfibrilláció (PF) és vénás tromboembóliák (VTE) esetén. E sorok írója szerint négy olyan kitűnő szerről van szó, melyek hatékonyságában nincs lényegi különbség illetve, ha van is, minimális lehet, ami fej-fej melletti összehasonlító klinikai vizsgálatok kapcsán derülne ki, de ilyenek elvégzésére nem sok esély van.