A kora gyermekkori evészavarok közé tartozó szenzoros ételelutasítás a válogatósság egy súlyos, perzisztáló formája, melyben a gyermek következetesen és kitartóan utasít el bizonyos ételeket valamely tulajdonságaik alapján, egy vagy több korábbi averzív élményt követően. Kialakulásában biológiai adottságok (szenzoros feldolgozási zavar, fokozott ízérzékenység) és környezeti hatások együttesen játszanak szerepet. A beszűkült étrend miatt egyes tápanyagok abszolút vagy relatív hiánya fordulhat elő, de súlygyarapodási zavar nem jellemző. Az evészavar gyakran társul viselkedésproblémákkal, szorongásos zavarral, autizmus spektrum zavarral. A diagnózis a részletes anamnézis alapján már többnyire valószínűsíthető, a kivizsgálást gyermekorvosi vizsgálat, dietetikai és pszichológiai konzultáció, gyógypedagógiai felmérés egészítheti ki. A terápia alapja a szülők edukációja és támogatása elsősorban az étkezések körüli szorongás csökkentése, másodsorban pedig az ételrepertoár bővítésének és az új ételek elfogadásának lehetőségeiről való közös gondolkodás érdekében. Az interdiszciplináris ellátás keretein belül a társszakmákkal együttműködve a gyermekorvos feladata a gyarapodás és a fejlődés ellenőrzése, a tápanyagok és a vitaminok hiányának kizárása, szükség esetén ezek pótlása. A tanulmányban jó gyakorlatként ismertetjük, hogy a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának protokolljába hogyan épült be a szenzoros feldolgozási zavar szűrése és ellátása az evésproblémák kezelésének részeként.  Kulcsszavak: gyermekkori táplálási és evészavarok, válogatósság, evésviselkedés, szenzoros feldolgozás, interdiszciplináris egészségügyi team