Az előrehaladott szívelégtelenség a betegség olyan stádiuma, amikor már az optimális gyógyszerelés kezelés és eszközös (pl. reszinkronizációs) terápia ellenére is alacsony küszöbű vagy nyugalmi tünetek és súlyos kardiális diszfunkció áll fenn, ismételt hospitalizációk válnak szükségessé, és objektív mérőmódszerekkel (pl. spiroergometria) is jelentősen csökkent terhelhetőség igazolható. Ezen stádiumban a szívelégtelenség gold standard terápiája a szívátültetés, azonban ennek elérhetőségét az alacsony donorszám mellett a számos kontraindikáció (pl. pulmonalis hipertónia, aktív infekció vagy malignitás, súlyos vese- és májelégtelenség, súlyos diabétesz, cachexia, magas életkor, pszichoszociális alkalmatlanság) is korlátozza. Alternatívaként hosszú távú bal kamrai mechanikus keringéstámogató eszköz (LVAD) beültetése lehetséges, azonban itt is számos ellenjavallattal kell számolni (pl. jobbszívfél-elégtelenség, aktív fertőzés, súlyos vese- és májelégtelenség, antikoagulációs kontraindikációk, nonadherencia), ráadásul mindkét beavatkozás nagy műtéti megterhelést jelent. Amennyiben egyik terápiás modalitástól sem remélhető jó hosszú távú kimenetel, akkor csak palliatív kezelés lehetséges. Az alkalmasság és a jó hosszú távú kimenetel kulcsa a megfelelően korán, még a szervi diszfunkciók kialakulása előtt történő referálás tercier centrumba. Az irányelvek a korai referálásban segítséget nyújtanak, például a cikkben részletezett "I NEED HELP" akronímában foglalt figyelmeztető jelek felismerésével megfelelően korán tovább küldhetők az előrehaladott stádium felé haladó betegek.  Kulcsszavak: előrehaladott szívelégtelenség, szívátültetés, műszívkezelés, bal kamrai keringéstámogató eszközök, palliatív kezelés