Háttér és cél - A gliomák a leggyakoribb, rossz prognózissal rendelkező, primer rosszindulatú központi idegrendszeri daganatok felnőtteknél. Az indolamin 2, 3-dioxigenáz-1 (IDO-1) fontos funkcióval rendelkezik a rák immunterápiájában, mivel a rákos sejtek immunrendszer elől való elmenekülésében játszik szerepet. Ebben a tanulmányban az volt a célunk, hogy felmérjük az IDO-1-expresszió és a klinikopatológiai paraméterek közötti összefüggést gliomákban, és hogy az IDO-1 használható-e prognosztikai markerként. Módszerek - Összesen n = 75 beteg, n = 25 beteg alacsony fokú gliadaganattal (LGG, 1-2. fokozat), n = 25 beteg magas fokú gliadaganattal (HGG, 3-4. fokozat), és n = 25 személy normál agyszövetű kontrollcsoportként került be a vizsgálatba. A biopsziás minták immunhisztokémiai festése révén, az IDO-1 expressziója alapján a gliomás betegeket magas (H) és alacsony (L) csoportba soroltuk. 95%-os konfidenciaintervallumot és p < 0,05 értéket használtunk az IDO-1expresszió mértéke, a klinikopatológiai jellemzők és a gliomás betegek túlélési aránya közötti összefüggés elemzésére. Eredmények - HGG-ben az IDO-1 szintje magasabb volt, mint a kontroll agyszövetben és LGG-ben (p < 0,001). A teljes túlélés (OS) középértéke hosszabb volt az L-IDO-1 csoportban (64,53 +- 3,34 hónap; 95%-os CI: 57,969-71,098), mint a H-IDO-1 csoportban (43,74 +- 4,36) hónap; 95%-os CI: 35,21852,330) (p < 0,05). Következtetés - Az IDO-1-expresszió független prognosztikai biomarker, ami HGG esetén előre jelzi az OS-t és a progressziót. Az IDO-1 a precíziós orvoslás alternatív eszköze lehet a gliomák kezelése során.  Kulcsszavak: glioma, indolamin 2,3-dioxigenáz-1, prognózis, túlélés